"Liza vagyok, 16 éves. És most elmesélem egy napom. Nem is tudom, hol kezdjem, nem tudom hol kezdődik egy napom és hol végződik az előző.
Kezdjük a reggellel, hisz általánosságban ekkor kezdik az emberek a napokat. Ha jól emlékszem Constaninus-szal vagy Caesar-ral álmodtam, nem emlékszem pontosan, nincs vesztegetni való időm, sietnem kell, már megint elaludtam. Lassan hat óra és rohannom kell a vonathoz.Kapkodok a fürdőszobába, csak fogat mosni van időm. Nulladik órára megyek, tegnap csak elsőre kellett és "szerencsés" vagyok, mert holnap csak második órára kell... Tudok tovább pihenni, kár, hogy a szerveztünk nem szokhatja meg, hogy mikor kell kelni, hisz minden nap más... Öt perc múlva indulnom kell, nincs vesztegetni való időm. Vagy lekésem a vonatot vagy nem reggelizek. Nem késhetek az nulladik óráról, mert beír a tanár. Bedobom a táskámba, amit előző este megcsináltam, ha nem elég veszek valamit a suliban. Indulok, gyorsan bezárom az ajtót és útban az állomás felé átgondolom a napom. Kilenc órám lesz, két nyelv és két készség tantárgy. Húzza az időm, mert az fontos, de közben annyi mást tudnék csinálni. Két témazáró, egy röpdolgozat és meg lehet felelek kémián. Remélem nem engem választ, nem tudtam megtanulni az anyagot, így is csak 6 órát tudtam aludni. "Szerencsém" van, késik a vonat, de csak öt percet. Pont kiérek. Nem hosszú az út, rosszabb napokon is csak fél óra. Tömeg van, felszállni is alig tudok, ülőhelyről ilyenkor nem is álmodozhatok. Nincs vesztegetni való időm, előveszem a kémia füzetet hátha meg tudom út közben tanulni. Amikor beérünk a végállomásra, leszállok és megyek tovább a metróhoz. Csak egy megálló, de az idősek már háromszor fellöktek, úgy sietnek a piacra. Innentől sétálhatok vagy buszozhatok is, de általában az utóbbit választom. Gyorsabb és nincs vesztegetni való időm. Tesi óra az első, illetve nulladik, kapkodva átöltözöm a picike, hideg öltözőben és remélem, hogy van termünk. De nincs, megint a folyosó lépcsőjén futunk. Utáljuk, a tanár is utálja, de nincs mit tenni, órát tartani kell. Szaladnak az órák, pár perces szünetek, lassan dél, de ma még semmit nem ettem. Szünetben öltöztem vagy átsiettem a másik épületbe, jobbik esetben csak mosdóba voltam és átnéztem az anyagot a következő órára. Matek jön, nem lesz számonkérés, van egy pár percem megenni a szendvicsem. Jön a tanár, nem értem az anyagot, de haladni kell, nincs vesztegetni való időnk. Vége az iskolának, jó az idő, hívnak a barátaim egy kis sétára, de nem lehet, majd írok facebook-on, sietnem kell, edzésre. Lazább napokon úszni járok, azon kívül heti háromszor konditerem, mert már nem divat, azért sportolni, mert élvezed. Erősítés után egy gyors tusolás, mert tíz perc múlva magán énekóra, másfél óra múlva magán matek, hogy ne maradjak le az anyagokkal. Van vagy kilenc óra mire hazaérek, nem ettem csak egy szendvicset. Nincs vesztegetni való időm. Gyorsan megvacsorázom, közben összeveszek az anyukámmal. 'Miért nincs rend a szobádban, különben is, letört volna a kezed, ha kihozod a bögrét a szobádból? Arra is százszor kértelek már, hogy kapcsold le a fűtést, amikor nem vagy itthon, minek meg feleslegesen, úgyse jársz sose haza, még egyszer szólnom kell levonom a zsebpénzedből, azért nem érsz rá semmire, mert álladóan azt a telefont nyomkodod, bezzeg, amikor én voltam annyi idős, mint te...' Sajnálom Anya, nincs vesztegetni való időm. Egy újabb gyors zuhany, hisz' muszáj, leizzadtunk a sietésben. Már majdnem tíz óra, gyorsan az ölembe veszem az ágyamban a leckéket, tanulnivalókat és amit csak tudok megjegyzek. Közben beszélek Márkkal, megint kimaradtam a jóból és sose fog megkedvelni. Sose fog úgy nézni rám, ahogy én nézek rá, úgy szeretném, ha több lehetne köztünk, mint most, de nincs vesztegetni való időm. Fél 12 mire befejezem a tanulást, gyorsan bepakolom a táskám, előkészítem holnapra a szendvicsem és amilyen gyorsan csak tudom, kiválasztom, hogy mit vegyek fel. Lépést kell tartanom a világgal és a divattal. Hulla fáradtan dőlök be az ágyba, pár pillanat alatt el is alszom. Előtte arra gondoltam, hogy milyen jó lenne sokáig aludni és kipihenni magam. De nincs vesztegetni való időm.
Köszönöm, hogy elolvastad.
(Liza kitalált személy.)
http://www.pikanteri.hu/belfold/tizenhat-eves/
Én az a típus vagyok, aki telepakolja mindig a táskáját és úgy döntöttem, összegyűjtöm nektek fontos, vészhelyzet dolgokat, amik a táskámban szoktak lenni!:)
